Vass Cipő – interjú Vass Lászlóval

2016. január 18. 00:00 - (http://design.hu/magazin/art-design-muzeum/portre)http://design.hu/magazin/art-design-muzeum/portre/vass-cipo-interju-vass-laszloval

A Vass Cipő a világ cipőmárkáinak élvonalába tartozik, Vass László kortárs festménygyűjteményét jegyzik az európai rangsorban, nemzetközi szinten is elismerik. Vass László célja, hogy cipőivel és műtárgy kollekciójával is kitűnjön a többiek közül, majdnem fél évszázad után is új utakat keres, mindkét tevékenységét igazi szenvedéllyel és nagy szeretettel végzi. Vass László közel 50 éve kezdett a kézműves cipőkészítéssel foglalkozni, ügyfelei már a húszas éveiben is mesternek szólították. A kaptafával egészen korán ismeretséget kötött, első munkahelyén a Magyar Divatintézetben, miután a szakma alapjait elsajátította a cipőipari technikumban. Az 1978-ban alapított Vass Cipőben a mesteremberek különleges cipészszerszámokkal, kifogástalan minőségben készítenek minden egyes remekbeszabott cipőt, újjáélesztve a cipőkészítés művészetét. A kézzel készített, elegáns, tartós és a lehető legkényelmesebb Vass-cipőket a világ minden pontján keresik a vásárlók. Amikor találkozik valakivel, mire tud következtetni abból, hogy milyen cipő van a lábán? Arra, hogy milyen szintű cipőt hord. A fiatal üzletemberek például hosszú cipőkben járnak, jóval hosszabban, mint a lábuk. A tekintélyesebb üzletemberek már nem annyira a designra mennek, hanem inkább a kényelemre. Egy szakember rögtön meg tudja állapítani, hogy valaki milyen kategóriájú cipőt visel. Az Ön cipőinek lelkük van, mi a Vass-cipők titka? Próbálok szerény maradni. A budapesti cipőkészítés nagyon híres volt valamikor. Kézzel készültek az igazán drága cipők, az úgynevezett „Budapest cipők”, amelyek a múlt században még természetes darabjai voltak egy tisztes férfi ruhatárának. Gondoljunk csak az I. világháború körüli korszakra, a magyar filmekre, hogy milyen szép cipőket és ruhákat viseltek a színészek. Ők akkoriban a saját ruhatárukat használták a szerepekben. Vagy ha megnézünk egy régi fényképet: mindenkinek volt fekete cipője, magas szárú cipője. Ezek nem voltak sem hegyesek, sem túl szögletesek, kerek orruk volt, de nem túlzottan kerek, emberhez illő formáik voltak. A mi cipőinkkel valami ilyesmihez szerettünk volna igazodni. Ugyanakkor sok jó cipő van a világon, ezért a Vass-cipőknek is magukon kell hordozniuk a csak rájuk jellemző stílusjegyeket, amelyekből rögtön felismerhetőek lesznek. Nálunk a zuglói műhelyben sok kézen megy keresztül egy cipő mire elkészül, nem olyan lélektelen, mint egy gyárban, ahol a futószalagról ömlenek le a cipők. Mitől lesz igazán jó egy cipő? Az egyik legfontosabb tényező a kaptafa. Egy cipőnek olyannak kell lennie, hogy a láb egy egész napos hordást követően se fáradjon el benne. A másik tényező a jó bőr. Évek teltek el mire megtaláltuk azokat a bőrgyárakat a világon, ahol az igazán jó bőröket készítik. Többnyire francia borjúbőrökből dolgozunk, de lóbőrből is csinálunk cipőt, abból Chicagóban gyártják a legjobbat. Nagy szakmai tudás szükséges ahhoz, hogy kiválasszam azt a bőrt, amiből tudom, hogy kiváló minőségű, tartós cipő fog készülni. A harmadik szempont, hogy milyen a modell. Mi klasszikus modellekkel dolgozunk, mindig ugyanahhoz a 10-15 modellhez térünk vissza, amiken már nem kell változtatni. Ezeken már olyan stílusjegyeket alakítottunk ki, például a kaptafa formáját, amelyekből egyértelműen felismerhető, hogy ez egy Vass cipő. Ezt követi a gondos gyártás, majd sámfát adunk a vevőinknek, hogy a levétel után, a tárolás során se sérüljön a cipő. Mennyi időre szólnak a Vass-cipők? Ha valaki egyidejűleg több, négy-öt Vass-cipőt is hord felváltva, akkor nagyon hosszú az élettartamuk, akár 5-10 év is lehet. Mennyi egy cipő elkészítési ideje? Ha egy mester csinálna meg egy cipőt az elejétől a végéig, akkor az 2-3 napot venne igénybe. Mi műveletekre bontjuk szét a cipőgyártást, ami azt jelenti, hogy a műhelyben 6-7 kézen megy keresztül egy cipő. Így is marad ugyanaz az óraszám, csak a munkások specializálódása miatt még jobb lesz a minőség, hiszen mindig ugyanaz az ember foglalja fára, ugyanaz sarkallja, talpalja, ugyanaz fejezi be, így lesz egységes egész a cipő. Hányan dolgoznak most a műhelyben? Összesen 25-en vagyunk, a munkásaink nagy szeretettel és szaktudással készítik a cipőket. Én már közel 50 éve vagyok a pályán, és azt mondhatom, hogy a valaha velem együtt dolgozó munkásaim fele már a túlvilágon sarkall és készíti a kaptafát. Ön személyesen hogyan vesz részt a folyamatban? Tudok mindenről, minden cipőről, ami elkészül, mindegyiken rajta van a szemem. Amikor a műhelyben töltöm az időt, akkor általában kézbe veszem a készülő cipőket is. Észreveszek olyan hibákat, amelyeket rajtam kívül más a mai napig nem vesz észre. Tudom az összefüggéseket, és annak megfelelően módosítok, irányítom a munkát. Honnan ered a cipőkészítés, mint hivatás iránti elköteleződés? Cipőipari technikumot végeztem 14-18 éves korom között. Hihetetlen mélységig tanították akkoriban a szakmát, hiszen nagyon komoly magyar cipőgyárak működtek, volt Minőségi Cipőgyár, Duna Cipőgyár, Tisza Cipőgyár. Sajnos ma már alig maradt saját terméket előállító cég, bérmunka ország lettünk. Mi még ilyenek vagyunk, a mennyiség miatt kicsiben, de az elejétől a végéig előállítunk egy cipőt. Ezt követően szerencsés körülmények folytán a Magyar Divatintézetbe kerültem, és ott öt éven keresztül a cipőgyártás minden folyamatát elsajátítottam. Itt egyéni tervezésű cipők készültek, és ezeket a mintakollekciókat vették meg a magyar cipőgyárak. Ugyanakkor termelés is folyt kis szériában. Ez egy nagyon rangos munkahelynek számított, hónapokig dogoztam a szabászaton, a tervezésen, a felsőrész készítésen, az alsórész készítésen. A kaptafatervezésen két évet töltöttem, elsajátítottam, hogy egy női cipőnek milyen legyen az orrformája, milyen sarkot tervezzünk bizonyos orrformájú cipők alá, milyen magas legyen a sarok. Ez nekem akkor is nagyon testhez álló volt, és a mai napig is az egyik olyan dolog a cipőgyártásban, amit irányítok és még mindig nagyon szeretek. A kaptafa sarkalatos pont, nagy mértékben meghatározza a cipő minőségét. A nők nagyon szeretik a cipőket, mégis többnyire férfi modelleket készítenek. Pályafutásomnak a fele, az első 25 év csak a női cipőkről és a divatról szólt. Akkoriban nem volt import Magyarországon, és fiatal hölgyeknek készítettünk szandálokat, csizmákat, félcipőket. A rendszerváltozáskor viszont, amikor elkezdte elárasztani az országot az import dömping, szó szerint elhalt ez a tevékenység. Tehát a kényszer vitt rá, hogy visszakanyarodjak a rámába varrt, kézzel készített férfi cipőhöz, amiből 23 éves koromban mestervizsgát tettem. Újabb 25 év elteltével elmondhatjuk, hogy a Vass Cipő egy brand lett, és az internet segítségével a legrangosabb világmárkák között szerepelnek a cipőink. Az úgynevezett piramis csúcsára került a termékünk. Ehhez hosszú folyamat vezetett, hogy legyen egy tágas, komfortos műhelyünk, és hogy a Vass-cipőket a világ minden pontjára exportáljuk. Kiket tekint versenytársaknak a külföldi piacon? Vannak külföldön is, akik hasonló módon ilyen kézműves cipőket gyártanak? A leghíresebb férficipők Angliában készülnek, ilyen cipőgyárak például a John Lobb, Crockett & Jones, Church, Edward Green John Lobb a műhelyét 1828-ban alapította. Amikor megnőtt az igény a termékek iránt, az ipari forradalommal a cipőgyártás is gépesítve lett. A világnak ezek a vezető cipőgyártói jelentik számunkra a versenytársakat, a mi előnyünk viszont, hogy nálunk a cipők az évszázados hagyományokat követve, a gondos mesteremberek kézi munkájával készülnek, és ráadásul olcsóbbak is. Ugyanakkor Magyarországon is felfejlődött több kis cég, amelyek a mi példánkat követve átalakították a gyártás szerkezetét és a miénkhez hasonló termékekkel próbálkoznak. Hogyan történik a cipők értékesítése? Vannak olyan megrendelőik, akiknek külön személyre szabott kaptafájuk van? Mindkét üzletünkben van raktárkészletünk, amiből ha eladunk egy kész cipőt, akkor pótoljuk. Ez abban az esetben fordul elő, ha a kedves vásárló a szortimentből talál a lábára egy megfelelő cipőt. Ha nem talál, mert például bővebb vagy keskenyebb a lába, akkor megcsináljuk neki méret után. Lerajzoljuk a lábát és megrendelheti a cipőt. Ebben az esetben magasabb árképzésre kerül sor, viszont a kaptafáját 3 évig megőrizzük, és folyamatosan rendelhet rá cipőt. A harmadik értékesítési csatorna, hogy interneten adunk el cipőket. Az internet világa úgy felerősödött, hogy az emberek próba nélkül megveszik a cipőket és általában elégedettek a választással. A negyedik értékesítési forma, amikor kisebb mennyiségű exportra kapunk megrendeléseket, az ideális mennyiség a 100 pár alatti cipő. Az export reklámoz is bennünket, a Vass-cipők ott vannak a világ luxus áruházainak, üzletláncainak a legmagasabb minőségű termékei között, szállítottunk a Salamandernek is, több évig dolgoztunk a Hugo Boss legdrágább vonalának. Törökországba több száz cipőt gyártottunk egy drága üzletnek. Mindig a legmagasabb szintre kell gondolni. Gondolom rögtön felismeri, ha valakinek Vass Cipő van a lábán… Természetesen. Kellemes vevőkörünk van, igényes emberek járnak hozzánk, magyarok és külföldiek. Mindig rácsodálkozunk, hogy minket választanak, mert nem olcsó a termék. Sok visszatérő vevőnk van. Gratulálok a Haris közben nemrégen megnyílt üzlethez, amely a világ bármely pontján méltón képviselné a Vass Cipő szellemiségét. Az új üzletünkkel nagyon elégedett vagyok. Szintén a Haris közben volt a kisebb üzletünk, amely egy idő után szűkössé vált, nem volt alkalmas az exkluzív vásárlók fogadására. Nem gondoltam, hogy valaha a Belvárosban egy ilyen méretű, saját tulajdonú üzletem lesz. Kiváló építészek, Turányi Gábor és Turányi Bence a termékünk egyediségének és prémium minőségének megfelelő környezetet terveztek, amely a világ bármely pontján lévő, hasonló üzlettel szemben megállná a helyét. Nemrégen Dubajból kaptam egy képet az unokámtól, ott a legelőkelőbb pláza cipőüzletének van ugyanilyen, aranycsíkozású fémlemez portálja, mint a miénknek Budapesten. A cipőkészítés mellett másik szenvedélye a kortárs műalkotások gyűjtése. Miért pont a konstruktív geometrikus művek kezdték érdekelni? A cipőkészítő szakma első 10-15 évének nehézségei után kiállításokat kezdtem látogatni az üzletünkhöz közeli Csók Galériában, és elkezdtem festményeket vásárolni. Az első tapogatózó lépések után rátaláltam Tóth Menyhértre és a festészetére, pedig akkor még nem volt általános, hogy szerették volna a képeit. Amikor elkezdtem a gyűjtéssel foglalkozni, Magyarországon már hatalmas gyűjtemények voltak, a Kolozsvári gyűjtemény, Rácz István, Vasilescu János, Vörösvári Ákos gyűjteménye, de az általam kedvelt konstruktív konkrét geometrikus műveket egyik sem gyűjtötte, mind inkább a szürreális vonalat képviselték, mint például Bálint Endre, Anna Margit vagy Ország Lili. Barcsay Jenő közelsége és a művésszel kialakított baráti kapcsolat irányt adott az egész gyűjteményem arculatának. Elkezdtek szaporodni a Barcsay-képek, aztán jött a Szentendrei Kör, a magyar geometrikusok, és az ezekből létrejött gyűjteményt olyan rangosnak ítélte a szakmai közösség, hogy 1996-ban lehetőséget kaptam bemutatására az Ernst Múzeumban. Ez fordulópontot jelentett, akkor már 16 éve gyűjtöttem. A képgyűjtésben az ember egy idő után kihívást keres, hogy olyat vásároljak, ami esetleg másnak nincs. A festészetben is általában azok maradnak fönt, azok a festők lesznek híresek, akik meg tudják újítani a festészetet, akkor is, ha a saját koruk nem fogadta be őket. Gondoljunk Cézanne-ra, Van Gogh-ra, az impresszionistákra, vagy az első konstruktivistákra. Az általam kedvelt konstruktív művészet előzménye volt Malevich Fehér négyzete 1916-ban. A jelentős magyar gyűjteményről megjelent egy könyv is a „Vass-gyűjtemény” címmel. Az elsők között voltam Magyarországon, aki a konstruktív konkrét stílusban külföldről is elkezdett vásárolni festményeket. Újabb 15 év gyűjtése után olyan rangot vívott ki magának a már nemzetközi kollekcióm, hogy a BMW konszern, egyedüli magyarként szerepeltet bennünket abban az „Art Guide” című válogatásban, amelybe a nyitott és látogatható magángyűjteményeket gyűjtik össze. Ebben 40 ország 240 magángyűjteménye található 150 városból. Azért hívtak meg, mert gyűjteményemben az egész világnak szóló nevek vannak, mint Max Bill, Robert Mangold vagy Sean Scully. A Veszprémi Várban helyet kapó Vass Gyűjteményben egymás mellett mutatjuk be a magyar és a nemzetközi anyagot. Eddig olyan nagy nevek állítottak ki nálunk, mint Guenther Uecker, aki a világ száz legjelentősebb művésze között van, de említhetem Bernar Venet vagy Arnold Rayner nevét. Ezáltal a külföldi művészekkel együtt a magyarokat is jobban megismerik… A magyarok közül sajnos csak egy-két művészt ismernek, akik az én megítélésem szerint a konstruktív-geometrikus szemléletben dolgoztak, közöttük Moholy-Nagy Lászlót, Victor Vasarelyt, Kassák Lajost, Beöthy Istvánt, Péri Lászlót és még sorolhatnám, ők mind absztrakt és geometrikus festőművészek, szobrászok. És aki a napjainkban ismét nagyon híres lett: Hantay Simon, ő olyan absztrakt képet alkotott, mint előtte senki. Így történt, hogy az autodidakta érdeklődésemből felépült tudással egy világra szóló kollekció jött létre. Azért merem mondani a „világra szólót”, mert megjelent a nemzetközi anyagról egy második könyvünk, amelyet a Szépművészeti Múzeum segítségével eljuttattunk a világ száz jelentős könyvtárába és múzeumába. Tudnak rólunk, be vagyunk rangsorolva az Európában található 15 hasonló műgyűjtemény közé, ami nagy sikernek számít a műgyűjtők világában. Emellett a magyar rangsorban is előkelő helyre kerültünk. Kieselbach Tamásék kiadtak egy válogatást, amelynek egyik része az 1945 előtti 10 legjelentősebb gyűjteményt tartalmazza, a másik pedig az 1945 utáni 10 legjelentősebb gyűjteményt, ez utóbbiba mi is benne vagyunk. A Vass Cipő és a Vass-gyűjtemény is nevet és rangot szerzett a világon, mi a siker titka? Mindig új utakat kerestem, az érdekelt, hogy olyat csináljak, amivel még korábban mások nem foglalkoztak, és mindezt a legmagasabb színvonalon. Ahogy a cipővel szerettem kitűnni a sok cipőkészítő közül, a festménykollekció felépítésével is ki akartam tűnni a többi gyűjtő közül. Szeretem, amit csinálok. Azért hatódok meg egy kicsit, mert éppen az ókori filozófusnak, Senecának olvastam egy könyvében: ha azt akarod, hogy szeressenek, Te szeressél előtte. Kezdjél el adni és akkor majd Te is kapsz, vagy úgy adj, hogy ne várd el, hogy azért kapsz valamit. Ez is egy szép gondolat, talán Márai mondta, hogy úgy élj, hogy a hazádnak mindig csak adjál, és soha ne várj érte se dicséretet, se köszönetet.
2, Unknown: write failed: Disk quota exceeded (122), Unknown, 0