Belső Építészeti Kiállítás, Műcsarnok, 1981Diplomaszék, a Hilton szék prototípusaMűhelymunkaPihenőszékSzedleczky RudolfSzilva székSzilva székek rakásolva

Szedleczky Rudolf öntött alumínium vázas bútorai

Bevezető
Szedleczky Rudolf öntött alumínium vázas bútorai üde színfoltot jelentettek a 70-es 80-as évek magyar bútorgyártásának palettáján. Nagyszerűségük leginkább abban rejlik, hogy 40 év távlatából is rendkívül időtállóak. Különösen igaz ez a megállapítás a marhabőr borítású pihenőszékére, amely egy mai luxusenteriőrben is megállja a helyét. Bútorai tervezésénél mindig alapvető szempont volt a gyárthatóság, valamint a szakmákban, technológiákban való gondolkodás, ám ez a hozzáállás sohasem ment a formálás rovására. Szedleczky öntött alumínium bútorok irányába történt elkötelezettsége már viszonylag korán megmutatkozott, 1974-es diplomabútorát is erre a technológiára tervezte.

„Hilton” szék
A Hilton Hotel báltermi székeinek tervezésére és kivitelezésére kiírt pályázata már javában zajlott, amikor a zsűri tagjaiban felmerült az ötlet, hogy meghívják a tenderre Szedleczkyt is, akinek diplomaszéke még élénken élt az emlékezetükben. Szedleczky ereje a tehetségén túl a gyorsaságában és az egyetem alatt kialakított műhelyes hátterében rejlett. Mindezeken túl komoly muníció volt számára a kipróbált és gyorsan hadra fogható alvállalkozói köre. Így, amikor a pályázaton a bizottság előtt megjelent már egy kész széket vitt. A diploma széke lett a prototípus, azzal a kis módosítással, hogy a két vízszintes összekötő elemet kicserélte egy-egy „HH” (Hilton Hotel) logóval felülírt darabra. A szék már az első körben is nagy sikert aratott. Valószínűleg az is hozzájárult a pozitív fogadtatáshoz, hogy Szedleczky már a kész prototípussal jelent meg a pályázaton, míg a többi pályázó csak terveket vitt. De nem ez volt a döntő. Az ő széke volt az, amely mind anyaghasználatában, mind formavilágában leginkább megfelelt a kiírásnak, rakásolható volt, ráadásul csak 4 öntött alumínium vázszerkezeti elemből és 2 kárpitozott betétből állt. Mindezeken túl az alkotó nyilatkozott arról, hogy a széria legyártásához szükséges mindennemű háttérrel rendelkezik. Ez nagyon fontos volt, hiszen az amerikaiak nem széktervre, hanem kész, legyártott szériára írták ki a pályázatot. Mindezek figyelembevételével a bíráló bizottság úgy gondolta, hogy Szedleczky széke felel meg legjobban a követelményeknek, és a kivitelezés tekintetében is őt találták a legfelkészültebbnek. A tender tehát Szedleczky győzelmével zárult. A pályázat időszaka alatt ugyan volt némi kis közjáték, amelyben a zsűritagok próbálták ilyen vagy olyan irányba alakítani a széket - melynek eredményeként született néhány köztes változat is - de hamar rájöttek, hogy ezek a próbálkozások nem vettek túl jó irányt, ezért a zsűri Németh István javaslatára úgy döntött, hogy Szedleczky önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül, a saját megítélése szerint finomítsa a részletmegoldásokat. Az eredmény egy kiérlelt, letisztult formavilágú szék lett. A szék nagyon sikeres volt. A hosszú éveken át tartó használat során szerkezeti meghibásodás vagy tönkremenetel nem történt. Ebből a széktípusból a Hilton Hotel által rendelt 750 darabos szérián túl csak néhány tíz darab készült, amelyeket a tervező tartalékdaraboknak, illetve utánrendelésre szánt. Meghibásodás és utánrendelés híján ezek a darabok többnyire barátoknál, családtagoknál kötöttek ki.

„Szilva” szék
Amíg a „Hilton” szék egy konkrét megkeresésre, egy konkrét megrendelő részére készült, addig a „Szilva” szék általános felhasználásra, konkrét megrendelő nélkül született meg. A szék alapelvében nagyon hasonlít elődjéhez, különbségeket leginkább a részletmegoldások terén találunk. A legalapvetőbb eltérés az alumínium szerkezet profiljában mutatkozik. A szék elnevezése nem éppen magától értetődő. A lábvégekre kerülő szilvamag alakú filc alapján a gyártás során, belső használatban kezdték el alkalmazni a „Szilva” elnevezést, amely azután rajta is ragadt. A „Szilva” szék már lényegesen nagyobb darabszámban került legyártásra. Az eladott székek száma meghaladja a 7.000 darabot. Ezen a modellen már semmiféle módosítást nem hajtottak végre. Az első darabtól az utolsóig, változatlan formában került a piacra. (Természetesen az eltérő kárpitot és eltérő felületkezelést leszámítva.)

Pihenőszék – a zászlóshajó
Ebben az időben az individumokat nem igazán díjazták. A magánvállalkozások sem éppen estek a támogatott kategóriába. A magyar lakberendezés hosszú ideje tartó mélyrepülésben volt, de a vizuális kultúra egyéb területein sem álltunk valami jól. Ekkor, az általánosan elterjedt bútorgyári, silány tömegcikkek tömkelege mellet igazi durranásnak kellet volna lennie ennek a bútornak. Természetesen nem így lett. Úgy ahogyan az értékes régi bútorokat is nagyon kevesen értékelték, ugyanúgy az értékes kortárs darabok sem arattak igazi sikert. Ennek egyik oka természetesen az volt, hogy kevesen engedhették meg maguknak, a másik pedig az, hogy még kevesebbeknek volt szeme ahhoz, hogy felismerjék bennük az értéket. Pedig ez a bútor - mai szóhasználattal élve – prémiumkategóriás termék volt. Nagyszerűsége pedig abban rejlik, hogy még ma is az.

Gelencsér Attila2011-04-11 19:33:49