Konstruktivizmus (1921-1932)

Konstruktivistának tágabb értelemben azokat a művészeket nevezik, akik a szerkezeti elemeket, a terek és síkok logikai-formai rendjét hangsúlyozzák. A konstruktivizmusnak jelentős hatása volt a modern építészeti szemlélet kialakulásában. Ez az absztrakt irányzat 1912-ben jelent meg az orosz művészetben. Célja, hogy a különböző anyagok (üveg, vas, fa, cement stb.) alkalmazásával a tömegek és formák esztétikus viszonyát technikai problémákhoz kapcsolódóan, de a funkcionális-technikai feladatoktól elvonatkoztatva teremtse meg. Pevsner 1920-ban jelentette meg Realista Manifesztumát, mely a konstruktivizmus teoretikus vitairata. Lényegében K. Malevics szuprematizmusa, P. Mondrian neoplaszticizmusa, illetve a kép architektúra is hasonló célkitűzésű volt. Míg a tulajdonképpeni konstruktivizmus az újszerű térkonstrukciós lehetőségeket hangsúlyozta, addig az ún. síkkonstruktivizmus a síkbeli vonalak, mértani formák és a redukált színek elsöprő hatását használta fel.
A konstruktivizmus jelentős orosz képviselői - A. Pevsner, testvére, Gabo (N. Pevsner), V. Tatlin, E. Liszickij - mellett a stílus kiemelkedő alkotói a magyar Moholy-Nagy László, Péri László, Kassák Lajos, Vasarely Viktor, és a francia-svájci S. Teuber-Arp stb. 2011-04-06 21:12:13