Bauhaus (1919-1933)

A Bauhaus a XX. század legnagyobb hatású mozgalmát jelöli, mely gyökeresen megváltoztatta az építészet és az iparművészet alapelveit.
A Staatliches Bauhaus in Weimar-t Walter Gropius hozta létre két művészeti iskola egyesítéséből 1919-ben. Ez az új szellemiségű iskola olyan társadalmat akart megvalósítani, amelyben az összes művészeti ág képviselői közösen építik fel a „szocializmus katedrálisát”. Az 1919-ben meghirdetett programjában az építést jelölte meg minden művészet végső céljaként. Az akadémikus művészettel ellentétben az oktatás műhelyekben folyt, hogy megszüntessék a képző- és iparművészetek közötti határokat. A műhelyekben minden egyéni kísérletezés megengedett volt. Az oktatók olyan jeles egyéniségek voltak, mint Kandinszkij és Klee festőművészek, így főként expresszionista hatású színes, mozgalmas, szabad tárgyak készültek a műhelyekben.
1925-ben az iskola Dessauba költözött a szociáldemokrata kormány bukása miatti anyagi támogatás hiányában. Itt már a központi épületen kívül a tanárok és diákok szálláshelyei is Gropius tervei alapján épültek, melyben fő szempontként már az ipari igények kiszolgálása állt. Az épületek és tárgyak tervezésénél arra törekedtek, hogy azokat a sorozatgyártás révén nagy tömegben és olcsón lehessen előállítani, ezáltal is hozzájárulva a társadalom szélesebb rétegeinek életszínvonal-emelkedéséhez. Mivel a tömeggyártás a tárgyak formai redukcióját eredményezte, a Bauhaust a puritanizmus és a geometrikus formák uralták. Ennek a gyártásorientáltságnak az eredménye az a funkcionalizmus és racionalizálás, amely a XX. század további évtizedeiben is uralkodóvá vált.
Legfontosabb képviselői: Walter Gropius, Moholy-Nagy László, Marcel Breuer, Marianne Brandt, Mies van der Rohe. 2011-04-06 21:11:35