Mies van der Rohe

Ludwig Mies van der Rohe a Nemzetközi Modern stílus, és a 20. századi építészet és a design vezető egyénisége volt. Elve: "a kevesebb több". Ludwig Mies kőfaragó édesapja műhelyében kezdett tanulni. 1905-1907 között a berlini Bruno Paul bútortervező és építész irodájánál dolgozott. 1908-1912-ig Peter Behrens építész volt a munkaadója, akinél ebben az időben Walter Gropius, Hannes Meyer, és Le Corbusier is dolgozott. Részt vett a szentpétervári Német Nagykövetség (1911) és a hágai Kröller-Müller tájház (1912) tervezésében. 1912-ben megnyitotta saját építészeti irodáját Berlinben. Az 1920-as években tervezett, üveghomlokzatos felhőkarcolói nagy visszhangot váltottak ki, és előfutárai lettek az 1940-1950-es évek felhőkaroló- építési láznak. 1922-ben csatlakozott a "november csoporthoz". Ludwig Mies az 1923-ban induló „magazin G” munkatársa is lett. 1926-1927-ban rábízták a "Werkbund" kiállítás szervezését Stuttgartban, amely a Weissenhof projekt támogatója lett. A Weissenhof egy lakóház kolónia, melynek egyik egységét Ludwig Mies tervezte. Egyik leghíresebb terve az 1929-es barcelonai világkiállításnémet pavilonja, és a szintén erre az alkalomra készült "barcelona" szék, melynek króm és bőr az anyaga. 1930-as Mies von der Rohe alkotás aVilla Tugendhat Brünnben (Brno, Cseh Köztársaság). Ugyanebben az évben, Hannes Meyer leváltása után Ludwig Mies lett a Bauhaus vezetője, mely 1933-ig működött. 1938-ban emigrált az Egyesült Államokba, ahol építészeti tevékenységének elindulásával egyidőben az Illinois Institute of Technology építészeti osztályának a vezetője lett. 1944-ben megkapta az állampolgárságot. Az ezt követő években számos munkája látott napvilágot: Fox River House (1945-1950), Farnsworth House (1946-1951), Lake Shore Drive apartmanok Chicagóban (1948-1951), és a detroiti Lafayette Towers (1955-1963). Ludwig Mies tervei alapján készült a "Twin Towers" és a "Seagram" felhőkarcoló. 1959-ben elnyerte a németországi "Orden pour le Mérite", majd 1963-ban az Egyesült Államokban a „Presidential medal of Freedom” díjat. Munkásságának tetőpontját jelentette, mikor felkérték az új berlini Nemzeti Galéria megtervezésére.