Otto Prutscher

Otto Prutscher tanulmányait faipari Szakközépiskolában kezdte, majd tanulmányútra indult Párizsba majd Londonba. 1895 és 1897 között édesapjánál tanult asztalosnak. 1897 és 1901 között iparművészeti iskolába járt, ahol Franz Matsch és Josef Hoffmann tanítványa volt. 1902-ben már a Grafikai Tan- és Kutatóintézettanára volt. 1909 és 1938 között már professzorként oktatott a bécsi Iparművészeti Akadémián,ahol 1945-1946-ban ismét állást kapott. Tagja volt a Bécsi Műhelynek,és 1908-ban a bécsi Art Show-n saját pavilonnal jelent meg. 1922-től 1941-ig tagja volt a bécsi Művészek Házának. Prutscher az Interior című újság szerkesztésében is részt vett. Munkáival számos kiállításon szerepelt. Otto Prutscher 1947-ben elnyerte az Osztrák Állami Építészetért Díjat. Halála után 1949-ben tiszteletbeli sírhelyet kapott a bécsi központi temetőben.
Prutscher sokat foglalkoztatott építész és Bécs iparművészetének vezéregyénisége volt a 20. század elején. Több nagy lakásépítési fejlesztésben vett részt a Vörös Bécsben, munkái között önálló családi házak és a belső elrendezések is szerepeltek. Bútorokat is tervezett például Jacob & Josef Kohn-nak, illetve ékszert, porcelánt, textilt és könyvborítót a Bécsi Műhelynek.
Főbb munkái: Miethaus (1904), Villa Rothberger (1912), Villa Bienenfeld (1912-13), Inneneinrichtung des Dianabades (1913–17), Russenkirche (1917), Erweiterung eines Kirchenbaus, Murlingengasse (1931), Villa Cerny (1932),