Szecesszió (1897-1920)

A szecesszió kifejezést először az 1890-es években a német művészek használták kiállításuk címeként, mellyel az akadémiák és az „elavult” művészet ellen akartak protestálni. Az 1800-as évek második felében indult, és kb. 1920-ig virágzó stílusnak országonként, illetve gyakran egy országon belül is más volt az elnevezése. Magyarországon és Ausztriában használták a szecesszió nevet, de az art nouveau, a Jugendstil, a modern style és a liberty style is ugyanezt az irányzatot jelenti.
A szecesszió egyik fő jellemzője a vonzódás a különleges, néha szimbolikus, nem mindennapos témák iránt. Ez a formai sajátosságaiban is megjelenik, igyekszik elkülönülni az előzményektől. Nagyobb hangsúlyt kapnak a megnyúlt, légies figurák, a játékos kontúrvonalak, a geometrikus vagy növényi díszítmények, és a természetben ritkán található színek. Jellemző rá valami elvont szépség felé való törekvés. Így a formai sajátosságoknak, és a díszítmények fontosságának köszönhetően virágzott fel az iparművészet a szecesszió stílusán belül.
A teoretikus szépségeszmény keresése először Belgiumban indult, és leginkább a formák öncélú játékában teljesedett ki. Itt alakult ki az a sajátos formakincs, melyet általában a szecesszió egyetlen ismertetőjegyének tartanak. A preraffaelitizmus is a belga művészetben éreztette leginkább hatását. A zseniális angol grafikus, A.V.Beardsley és H.van de Velde szinte minden művészeti területen számottevő munkássága is Belgiumhoz köthető.

Belgium hatása leginkább az osztrák szecesszióban mutatkozik meg. A bécsi „Sezession” művészcsoport 1898-ban alakult meg G.Klimt festő vezetésével. A csoport híres kiállítási épületét, melynek aranyozott, lombdíszes álkupolája a stílus jelképévé vált, J.Olbrich építette 1898-99-ben. Az osztrák szecesszió formavilágában az ornamentális stilizálás, gondolatkörében az allegória irányába haladt. A stílus jelentős alkotói még E.Schiele festő, O.Wagner és J.Hoffmann építészek is. A Wiener Werkstätten (Bécsi Műhely, 1903-32) szerepe iparművészeti szempontból jelentős.

A francia szecesszió kezdeti inspirációit Angliából és a japán fametszet népszerűségétől kapta, így más formában jelentkezett, mint Ausztriában. Első lépéseként a bretagne-i Pont-Avenben É.Bernard és P.Gauguin irányításával festőkolónia alakult. A sima, lokálszínekkel festett felületeket kontúrokkal vették körül. Ezzel a módszerrel komoly dekoratív lehetőség nyílt meg előttük, melyet az említett iskolán kívül elsősorban H.Toulouse-Lautrec használt fel. O.Redon líraibb, misztikusabb úton haladt. A stílus maradandó emléke a párizsi metró lejáratainak kiképzése, mely H.Guimard munkája.
A német szecesszió kiemelkedő alakjai P.Behrens építész és F.Stuc, L.Hoffmann festők voltak. Németországban ez a stílus erősen ötvöződött a naturalizmussal és az itt legtovább uralkodó historizáló áramlatokkal.
Az említettek mellett szinte az összes európai országban nyomot hagyott a szecesszió mozgalma, ha nem is mindenhol szabta meg a művészet alakulásának további útját.
Mivel a magyar szecesszió némi időbeli késéssel jelentkezett, különlegesen gazdag összképet mutathatott az európai előzményekhez való szabadabb kapcsolódása által. Az építészetben több, Európa szerte ismert művészt tarthatunk számon. Hauszmann Alajos a szecessziós hatású késő eklektika képviselője, Lechner Ödön és Medgyaszay István pedig a valódi szecessziós építészet megvalósítói voltak, akik a magyaros, népi építészet hagyományainak gyűjtését, és az új építészeti anyagokat is felhasználták. Jakab Dezső, Kós Károly és Zrumeczky Dezső munkássága is részben ide tartozott. Lajta Béla már a modern építészet útját egyengette, de még a szecesszió keretein belül. Iparművészetünk is európai hagyományokban gyökerezik. A megannyi változatos és szellemes, esetenként népi elemeket is felhasználó használati vagy dísztárgyak és enteriőrök számos kiemelkedő tehetséget dicsérnek. A legjelentősebb közülük Horti Pál, Thoroczkai Wigand Ede, Kozma Lajos és Rippl-Rónai József munkássága mellett a pécsi Zsolnay-gyár működése. 2011-04-06 21:08:31