Kozma Lajos
Magyar építész (Kossuth-díjas), iparművész, bútortervező, grafikus, műegyetemi tanár
1884-1948
Életpályája
1902 és 1906 között Budapesten a József Nádor Műegyetem építészmérnöki szakán tanult. Mestere Jánszky Béla volt. 1909 és 1910 között ösztöníjasként Párizsban Tanult.Ezen idő alatt Henri Matisse mellett festeni is tanult. 1910 és 1913 között Lajta Béla tervezőirodájában dolgozott. Tervezőirodai munkája mellet, ebben az időben lett az Iparrajziskola Berendezés- és fémmunka-tervezési tanszékének tanára is. 1911-ben grafikai munkáival és bútorterveivel szerepelt az 1911-es KÉVE kiállításon. Tagja volt a Kós Károly törekvései nyomán alakult, népies szecessziós irányvonalat követő Fiatalok Társaságának. Fő célkitűzésük korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet letrehozása volt. 1913-ban az megalapította a Budapesti Műhelyt, amely a lakásművészet megreformálása volt a célja. Ebben az időben készített bútorai, bútortervei gyakran még eklektikus jellegűek voltak, jellemző volt alkotásaira az erősen díszített neobarokk stílus is, de alkotásaiban egyre inkább megjelennek az art deco-, később a modern stílus- és a funkcionalizmus elemei. Az első világháború alatt és az azt követő néhány évben leginkább grafikai munkákat készített. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Művészeti Direktórium tagja volt. 1919-ben a Műegyetemen induló Lakásművészeti Tanszék tanárává nevezték ki. Ezt a posztját azonban rövid idő múlva elvesztette, és csak 1947-ben kapta vissza. A 30-as évektől munkáiban egyre nagyobb szerepet kap a funkcionalizmus, és egyre inkább az építészi és belsőépítészeti feladatok felé fordul. 1944 után a Művészeti Tanács és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja. 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára és igazgatója volt. 1947-ben visszakapta katedráját a Műegyetemen.
1902 és 1906 között Budapesten a József Nádor Műegyetem építészmérnöki szakán tanult. Mestere Jánszky Béla volt. 1909 és 1910 között ösztöníjasként Párizsban Tanult.Ezen idő alatt Henri Matisse mellett festeni is tanult. 1910 és 1913 között Lajta Béla tervezőirodájában dolgozott. Tervezőirodai munkája mellet, ebben az időben lett az Iparrajziskola Berendezés- és fémmunka-tervezési tanszékének tanára is. 1911-ben grafikai munkáival és bútorterveivel szerepelt az 1911-es KÉVE kiállításon. Tagja volt a Kós Károly törekvései nyomán alakult, népies szecessziós irányvonalat követő Fiatalok Társaságának. Fő célkitűzésük korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet letrehozása volt. 1913-ban az megalapította a Budapesti Műhelyt, amely a lakásművészet megreformálása volt a célja. Ebben az időben készített bútorai, bútortervei gyakran még eklektikus jellegűek voltak, jellemző volt alkotásaira az erősen díszített neobarokk stílus is, de alkotásaiban egyre inkább megjelennek az art deco-, később a modern stílus- és a funkcionalizmus elemei. Az első világháború alatt és az azt követő néhány évben leginkább grafikai munkákat készített. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Művészeti Direktórium tagja volt. 1919-ben a Műegyetemen induló Lakásművészeti Tanszék tanárává nevezték ki. Ezt a posztját azonban rövid idő múlva elvesztette, és csak 1947-ben kapta vissza. A 30-as évektől munkáiban egyre nagyobb szerepet kap a funkcionalizmus, és egyre inkább az építészi és belsőépítészeti feladatok felé fordul. 1944 után a Művészeti Tanács és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja. 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára és igazgatója volt. 1947-ben visszakapta katedráját a Műegyetemen.