Lorenz Antal
Magyar származású amerikai bútortervező
1891-1964
Lorenz Antal (Anton Lorenz) okos üzletemberként, az acélcsővázas bútorterveiről és a konzolos székek szerzői joga körül zajló vitákról lett híres.
Budapesten született, ahol 1919-ig történelmet és földrajzot tanított. Eljegyzése után Németországba költözött. Először egy lakatosüzemben dolgozott Leipzig-ben, majd Berlinbe költözött 1927-ben. Itt találkozott Lengyel Kálmánnal, aki épp gyártási lehetőséget keresett Breuer Marcel terveinek, és akivel megalapította a „Standard Möbel" (Standard Bútor) nevű céget. A két üzletember hamar megállapodtak, hogy Anton Lorenz készíti saját műhelyében Breuer terveit, és emellett a cég ügyvezetője lesz. Anton Lorenz folyamatosan kereste az új bevételi forrásokat, így kezdett érdeklődni Ludwig Mies van der Rohe konzolos székei iránt. Miután van der Rohe visszautasította Lorenz ajánlatát, 1929-ben Mart Stam hátsó láb nélküli konzolos székei kerültek figyelmének középpontjába. Anton megszerezte a jogokat Stam székeinek gyártásához, és létrehozta saját vállalatát, a DESTA-t. Ugyanebben az évben Thonet átvette a Standard Möbel céget. Számos jogi per után, amit Lorenz kezdeményezett és nyert meg a konzolos székek szerzői jogairól, minden Desta-t megillető jogot Thonet-nak adott, ahol őt nevezték ki a jogi osztály igazgatójának.
Anton Lorenz nemcsak üzletember volt, hanem az 1920-as években acélcsöves bútorokat is tervezett. Leghíresebb munkája az 1931-ben készült LS 22 dívány, melynek váza acélcsőből készült. Ezt az elegáns, minimalista darabot először a Desta, majd a Thonet gyártotta. Miután Lorenz sikeresen megnyerte a pereket a konzolos székek ügyében, megpróbálta megszerezni a „trend-setting design”értékesítési jogait is. Sikereit jelzi, hogy 1953-ban megszerezte Mart Stam, Alvar Aalto and Bruno Pollak rakásolható székeinek jogát. 1939-ben, a háború kitörésének idején Párizsban járt egy üzleti úton, és a politikai helyzet miatt nem tért vissza Németországba, hanem a tengerentúlon folytatta üzleti tevékenységét.
Budapesten született, ahol 1919-ig történelmet és földrajzot tanított. Eljegyzése után Németországba költözött. Először egy lakatosüzemben dolgozott Leipzig-ben, majd Berlinbe költözött 1927-ben. Itt találkozott Lengyel Kálmánnal, aki épp gyártási lehetőséget keresett Breuer Marcel terveinek, és akivel megalapította a „Standard Möbel" (Standard Bútor) nevű céget. A két üzletember hamar megállapodtak, hogy Anton Lorenz készíti saját műhelyében Breuer terveit, és emellett a cég ügyvezetője lesz. Anton Lorenz folyamatosan kereste az új bevételi forrásokat, így kezdett érdeklődni Ludwig Mies van der Rohe konzolos székei iránt. Miután van der Rohe visszautasította Lorenz ajánlatát, 1929-ben Mart Stam hátsó láb nélküli konzolos székei kerültek figyelmének középpontjába. Anton megszerezte a jogokat Stam székeinek gyártásához, és létrehozta saját vállalatát, a DESTA-t. Ugyanebben az évben Thonet átvette a Standard Möbel céget. Számos jogi per után, amit Lorenz kezdeményezett és nyert meg a konzolos székek szerzői jogairól, minden Desta-t megillető jogot Thonet-nak adott, ahol őt nevezték ki a jogi osztály igazgatójának.
Anton Lorenz nemcsak üzletember volt, hanem az 1920-as években acélcsöves bútorokat is tervezett. Leghíresebb munkája az 1931-ben készült LS 22 dívány, melynek váza acélcsőből készült. Ezt az elegáns, minimalista darabot először a Desta, majd a Thonet gyártotta. Miután Lorenz sikeresen megnyerte a pereket a konzolos székek ügyében, megpróbálta megszerezni a „trend-setting design”értékesítési jogait is. Sikereit jelzi, hogy 1953-ban megszerezte Mart Stam, Alvar Aalto and Bruno Pollak rakásolható székeinek jogát. 1939-ben, a háború kitörésének idején Párizsban járt egy üzleti úton, és a politikai helyzet miatt nem tért vissza Németországba, hanem a tengerentúlon folytatta üzleti tevékenységét.