Borz Kováts Sándor
Magyar belsőépítész
1940-1973
Ha a jelenkorban beszélhetünk magyar design-ról, akkor az nem kis mértékben Borz Kováts Sándor munkásságának köszönhető.
Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte 1959–1964 között, ahol Németh István és Szrogh György növendéke volt. Már tanulmányai alatt több figyelemreméltó tárgyat tervezett, köztük a hajlított lemez széket (1962); telefonfülkét, buszmegállót (1963). Miután lediplomázott, a Csongrád megyei Tervező Irodánál kapott állást. Részt vett a csongrádi és a szentesi zeneiskola és a hódmezővásárhelyi üzletek belsőépítésében. 1966-ban az Iparművészeti Főiskola tanársegéde lett, az építészeti tanszéken belsőépítészeti szaktervezést tanított. Emellett különböző használati tárgyak tervezésével is foglalkozott. Fontos műve egy műanyag bútorsorozat prototípusának kidolgozása. Eredeti formaalkotó készsége egyaránt megmutatkozik a bútorterveiben, illetve a Fővárosi Kertészeti Vállalatnak készített ivókút-, szeméttartó-, madáretető- és padterveiben is. Lámpák tervezésében és készítésében is megmutatta tehetségét. Több lámpacsaládot alkotott, melyek közül legismertebb a fémnyomott Vargánya, amit édesapja felügyeletével saját műhelyében saját maga gyártott és forgalmazott. 1968-ban Finnországban járt tanulmányúton. 1969-ben munkáival szerepelt a Fiatal Iparművészek tárlatán. 1970-ben az Ernst Múzeumban rendezett országos belsőépítészeti kiállításon mutatta be munkáit. 1972-ben a Tíz kísérlet című kiállításon szerepelt a Vargánya lámpa és egy csővázas bútorcsalád is. Ezt a bemutatót, amit kilenc művésztársával hozott létre, a magyar design zászlóbontó akciójának tartják.
Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte 1959–1964 között, ahol Németh István és Szrogh György növendéke volt. Már tanulmányai alatt több figyelemreméltó tárgyat tervezett, köztük a hajlított lemez széket (1962); telefonfülkét, buszmegállót (1963). Miután lediplomázott, a Csongrád megyei Tervező Irodánál kapott állást. Részt vett a csongrádi és a szentesi zeneiskola és a hódmezővásárhelyi üzletek belsőépítésében. 1966-ban az Iparművészeti Főiskola tanársegéde lett, az építészeti tanszéken belsőépítészeti szaktervezést tanított. Emellett különböző használati tárgyak tervezésével is foglalkozott. Fontos műve egy műanyag bútorsorozat prototípusának kidolgozása. Eredeti formaalkotó készsége egyaránt megmutatkozik a bútorterveiben, illetve a Fővárosi Kertészeti Vállalatnak készített ivókút-, szeméttartó-, madáretető- és padterveiben is. Lámpák tervezésében és készítésében is megmutatta tehetségét. Több lámpacsaládot alkotott, melyek közül legismertebb a fémnyomott Vargánya, amit édesapja felügyeletével saját műhelyében saját maga gyártott és forgalmazott. 1968-ban Finnországban járt tanulmányúton. 1969-ben munkáival szerepelt a Fiatal Iparművészek tárlatán. 1970-ben az Ernst Múzeumban rendezett országos belsőépítészeti kiállításon mutatta be munkáit. 1972-ben a Tíz kísérlet című kiállításon szerepelt a Vargánya lámpa és egy csővázas bútorcsalád is. Ezt a bemutatót, amit kilenc művésztársával hozott létre, a magyar design zászlóbontó akciójának tartják.