Breuer Marcell

Breuer Marcell

Magyar építész, designer

1902-1981

Élete és munkássága Breuer Marcell Lajos a modern építészet egyik legjelentősebb egyénisége. Széleskörű anyagismerete mellett munkáiban felhasználta a korszerű technika adta lehetőségeket is. Építőművészeti újító tevékenysége a mindenkori struktúra- és formaalakítás élvonalában mutatkozik meg. 1920-ban, a Bécsi Művészeti Akadémián rövid ideig szobrászatot tanult, majd beiratkozott a Weimarban működő Bauhaus építésznövendékei közé, ahol Walter Groupius tanítványa lett. Asztalosnak tanult, majd szakmunkás vizsgát tett, később az iskola tanára és a bútorműhely vezetője lett. Bútorterveiben a forma és a szerkezet egységére törekedett. Az acélcsővázas bútorainak köszönhetően vált világhírűvé. Ezek legismertebb darabja a Wassily-szék (1925). Groupiusszal egyetértésben támogatta a moduláris alapú előgyártott elemekből való építkezést. A Bauhaust 1928-ban hagyta el, áttelepült Berlinbe, ekkor kezdődött magántervezői pályája: alumíniumvázas székeket alkotott, tervpályázatokon szerepelt, kiállításokat rendezett, városrendezési és közlekedési problémák megoldásával foglalkozott. Első lakóháza 1932-ben épült, Wiesbaden-ben. 1934-ben tért vissza Magyarországra, ahol a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatának első helyezettje lett, Fischer Józseffel és Molnár Farkassal . A Mérnöki Kamara nem vette fel a tagjai közé, mert nem ismerte el a Bauhaus iskolában szerzett végzettségét. Itthon nem dolgozhatott, emiatt kényszerült arra, hogy ismét külföldön keressen munkát. Angliába költözött, és 2 évig F.R.S. York-kal közös társulásban dolgozott. 1937-től majdnem egy évtizeden át építészetet tanított a Cambridge-i Egyetemen. Gropiusszal közösen több lakóházat terveztek, 1940-ben épült a Chamberlain ház, amely beton, kő, acél és üveg felhasználásával készült (acélváz, üvegfal). Hallgatóival együtt tanulmányozta a modern idők szükségleteit, és a korszerű technológiai lehetőségeket, illetve a hagyományos anyagok újszerű felhasználási módjait. 1946-ban New York-ba költözött, és számos megbízást kapott. Eleinte igényes családi házakat, később számos középületet tervezett. Ezek közül a legjelentősebbek: Bronxville-i Sarah Lawrence College Színháza és Művészeti Központja, a Dwight Ferry ház, a rotterdami Bijenkorf áruház, az UNESCO párizsi székháza ( 1953-1958), a St. John-apátság és Egyetem (1953-1961), az USA hágai nagykövetségének épülete (1954-1958), az IBM kutatóközpont (1960-1961), a muskegoni Szalézi Szent Ferenc templom, az Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium épülete Washingtonban (1963–68). és a Whitney Múzeum (New York , 1963-1966). 1965-ben saját tervezőirodát alapított „Marcel Breuer and Associates" néven New Yorkban. 1973-ban szívinfarktust kapott, majd 1975-ben visszavonult az aktív munkától. 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorrá avatta.