Warren McArthur

Warren McArthur 1908-ban diplomázott a Cornell-en, ahol gépészmérnöknek tanult. 1911-1914 között több mint 10 féle lámpát tervezett. Az egyik ilyen szabadalmát egy kicsit modernizálva a mai napig gyártja a Dietz Lantern cég. 1913-ban Phoenixbe költözött, ahol testvérével egy tucat autókereskedést nyitott. Ebben az időben fejlesztett ki egy adapterrel működő hűtőberendezést az autókhoz, ami megakadályozza a túlmelegedést a sivatagi körülmények között. Együtt alkották meg a „Csoda Busz” néven elhíresült első olyan járművet, amit pihenésre is lehet használni. Szintén az elsők voltak abban is, hogy egy rádióállomást indítottak el Arizona területén. 1929-ben McArthur Los Angelesbe költözött, és létrehozta saját fémbútor üzletét. Kezdetben néhány egyedi darabot készített, majd hamarosan azon dolgozott, hogyan tudja a különböző bútordarabokat összekapcsolni. Kifejlesztett egy „anódos eljárás”-t, mellyel az alumíniumot keménnyé és szinte tönkretehetetlenné lehet tenni. Ezt az eljárást alkalmazva képes volt élethosszig tartó garanciát biztosítani minden termékére. Ez ahhoz is hozzásegítette, hogy bevezesse azt a technikát, mellyel a színes festékkel kezelt felületek nem repednek, és nem törnek. Az anódos eljárás-t alkalmazva lehetséges volt a fémet porózussá tenni és ez hozzájárult ahhoz, hogy a színes festék a pórusokat elérve a fém részévé, és ne pusztán egy külső réteggé váljon. McArthur legnépszerűbb forgalomba került színei a hideg fém színek, mint az Alice Blue, a Golf Green és a Grenadine. Ezek a színek Hollywood szimbólumainak számítottak az 1930-as években. A Warner Bros színháza McArthur bútorokkal volt berendezve, művei a mozifilmekben és a filmcsillagok otthonaiban is megjelentek. Az Ambassador Hotel is McArthur munkáival van berendezve. A McArthur alkotásokat az ívelt csövekről és a lekerekített szélekről lehet felismerni. Asztalait, kanapéit bársonyborítások díszítették. A kárpitozás dekorációján kontrasztos színeket használt, mint a sárga a vörössel, vagy az ébenvörös ébenfeketével. Kültéri használatra is tervezett társalgókat, amelyeket a katalógusában „dripping chairs”-nek, csöpögő székeknek nevez. Két leghíresebb munkája az “Ambassador” szék (1932) és a "Biltmore" szék (1933).