Alvar Aalto
Finn építész, designer
1898-1976
Élete és munkássága
Aalto nemcsak a 20. századi finn építészet legnagyobb alakja, hanem a modern bútortervezés egyik vezető egyénsége is. Míg számos esetben az építészek és famegmunkálók elődeik munkái alapján alkottak, addig Aalto minden munkája teljesen eredeti, új stílusú. Ő a hajlított fa bútorok világhírű Finn atyja. Munkái hazáján kívül Németországban, Amerikában, és Svédország is megtalálhatóak.
Aalto 1921-ben diplomázott a Helsinki Műszaki Egyetemen. Ezután európai tanulmányútra indult. Első sikerei kiállításokhoz kapcsolódnak (1922, 1929). Kezdeti műveiben az európai funkcionalista gondolkodásmód volt jellemző, de emellett kitűnik a népi építészeti hagyományok megreformálásának szándékával. A Paimói tbc- szanatórium által a modern építészet kiemelkedő alakjává vált. Ezt a munkáját az egyedi alaprajzi elrendezése, felépítése és homlokzati tagolása tette híressé. Következő épülettervei a turkui Turun Sanomat Újságpalota (1928-1929) és a Viipuri Könyvtár (1930-1935). Ez utóbbi a tárgyilagos funkcionalista gondolkodásmód és az építészeti hagyomány szintézisének sikeres megvalósítása. A következő években kétirányú tevékenységet végez. Az ipari épületeinél az új technológiai formákat alkalmazza, erre példa a Sunilai Cellulózgyár (1936-1939). Kisebb, egyedi munkáiban a finn építészeti hagyomány elemeit és erről szerzett tapasztalatait használja fel. Ennek jó példái a Párizsi Világkiállítás finn pavilonja (1937), és Villa Mairea Normakku (1938-1939), melyeknél a fa sokrétű felhasználása dominál, és a 1939-es New York-i Világkiállítás finn pavilonja. Az 1950-es években tervezett vöröstéglás épületei is elismerést váltottak ki. Talán a leghíresebb ezek közül a helsinki Kultúra Háza, de az Espooban található Helsinki Műegyetem épületegyüttese is figyelemre méltó.
1925-től rétegelt lemezekkel és hajlított fával kezdett kísérletezni, emiatt egy bútorműhelytalapított Turkuban. A 30-as években megalkotta a forradalmian új, hengeres formájú székeket, mint például a Paimio (1931), és az „L láb” rakásolható szék L-alakú lábakkal.Ezeket követte az "Y-Leg" (1946-1947), valamint a "Fan-Leg" (1954), melyek az Aalto és barátai által alapított Artek bútortervező cég keretein belül készültek.Aalto az építészet és a széktervezés mellett kimagasló eredményeket ért el az iparművészet több területén is: világítás- és üvegtervei is elismerést vívtak ki világszerte.
1943-1958 között vezetője volt a finn Építészek Szövetségének(SAFA). 1946-1948 között a Massachusetts Institute of Technology műépítész professzora volt Cambridge-ben.
1962-ben Sonning díjat nyert.
Aalto nemcsak a 20. századi finn építészet legnagyobb alakja, hanem a modern bútortervezés egyik vezető egyénsége is. Míg számos esetben az építészek és famegmunkálók elődeik munkái alapján alkottak, addig Aalto minden munkája teljesen eredeti, új stílusú. Ő a hajlított fa bútorok világhírű Finn atyja. Munkái hazáján kívül Németországban, Amerikában, és Svédország is megtalálhatóak.
Aalto 1921-ben diplomázott a Helsinki Műszaki Egyetemen. Ezután európai tanulmányútra indult. Első sikerei kiállításokhoz kapcsolódnak (1922, 1929). Kezdeti műveiben az európai funkcionalista gondolkodásmód volt jellemző, de emellett kitűnik a népi építészeti hagyományok megreformálásának szándékával. A Paimói tbc- szanatórium által a modern építészet kiemelkedő alakjává vált. Ezt a munkáját az egyedi alaprajzi elrendezése, felépítése és homlokzati tagolása tette híressé. Következő épülettervei a turkui Turun Sanomat Újságpalota (1928-1929) és a Viipuri Könyvtár (1930-1935). Ez utóbbi a tárgyilagos funkcionalista gondolkodásmód és az építészeti hagyomány szintézisének sikeres megvalósítása. A következő években kétirányú tevékenységet végez. Az ipari épületeinél az új technológiai formákat alkalmazza, erre példa a Sunilai Cellulózgyár (1936-1939). Kisebb, egyedi munkáiban a finn építészeti hagyomány elemeit és erről szerzett tapasztalatait használja fel. Ennek jó példái a Párizsi Világkiállítás finn pavilonja (1937), és Villa Mairea Normakku (1938-1939), melyeknél a fa sokrétű felhasználása dominál, és a 1939-es New York-i Világkiállítás finn pavilonja. Az 1950-es években tervezett vöröstéglás épületei is elismerést váltottak ki. Talán a leghíresebb ezek közül a helsinki Kultúra Háza, de az Espooban található Helsinki Műegyetem épületegyüttese is figyelemre méltó.
1925-től rétegelt lemezekkel és hajlított fával kezdett kísérletezni, emiatt egy bútorműhelytalapított Turkuban. A 30-as években megalkotta a forradalmian új, hengeres formájú székeket, mint például a Paimio (1931), és az „L láb” rakásolható szék L-alakú lábakkal.Ezeket követte az "Y-Leg" (1946-1947), valamint a "Fan-Leg" (1954), melyek az Aalto és barátai által alapított Artek bútortervező cég keretein belül készültek.Aalto az építészet és a széktervezés mellett kimagasló eredményeket ért el az iparművészet több területén is: világítás- és üvegtervei is elismerést vívtak ki világszerte.
1943-1958 között vezetője volt a finn Építészek Szövetségének(SAFA). 1946-1948 között a Massachusetts Institute of Technology műépítész professzora volt Cambridge-ben.
1962-ben Sonning díjat nyert.