Charles Rennie Mackintosh
Skót építész, tervező, akvarellfestő, grafikus
1868-1928
Élete és munkássága
Mackintosh volt a 20. század egyik legbefolyásosabb tervezője, a skót szecesszió megalkotója. Az általa tervezettminták sokféle tárgyat díszítenek, a naptáraktól a bögréken és székeken át az evőeszközökig. Építészeti alkotásai: a Glasgow-i Művészeti Iskola és a Teaszobák szintén nagy népszerűségnek örvendenek.
1884-ben kezdte építészeti tanulmányait a Glasgow-i Művészeti Iskolában, majd ösztöndíjjal Olaszországban és Párizsban is tanult. Visszatérése után építész gyakornok volt Honeyman és Keppie-nél, itt kapta első nagy projektjét: Glasgow Herald épület (1899).A Glasgow-i Iskolában ismerte meg feleségét, Margaret McDonald-ot. Feleségével, Frances Macdonald belsőépítésszel, és Herbert McNair építésszel közös céljaik érdekében létrehozták a „Four” (Négyek) csoportját, amit később"Spook iskola"-nak is neveztek. Plakátjaik, bútoraik, és a különféle grafikai terveik Glasgow-ban, Londonban, Bécsben és Torinóban is szerepeltek. Ezen kiállítások által vált nemzetközileg is ismertté Mackintosh.
1907-ben társult Honeyman-nel és Keppie-vel. Ezekben az években dolgozta ki saját építészeti stílusát. 1909-ben készült el a Glasgow-i Művészeti Iskola új épülete. Több olyan projektje is volt Mackintosh-nak, ahol mind a külső, mind a beltéri munkák az ő tervei alapján készültek. A Hill ház 1902-1903–as munkája. Legjelentősebb alkotása a Glasgow-i Teaszoba, melyet George Walton-nal közös készített a Buchanan utcában (1896), és az Argyle utcában (1897) , míg az Ingram utcai és a Willow utcai teázók önálló munkái. 1900-ban Mackintosh és társai meghívást kaptak a VIII. Bécsi szecesszió kiállításra. Különösen Macintosh tervei gyakoroltak mély hatást a német és osztrák Jugendstil képviselőire. Josef Maria Olbrich-kel, Josef Hoffmann-nal és Koloman Moser-rel való kapcsolata különösen fontos lett számára. 1901-ben a Művészetkedvelők Házának versenyén különdíjat kapott. Míg korai munkáit az organikus koncepció jellemzi, a késői műveiben gyakran egyesíti a világos-sötét, fekete-fehér, férfias-nőies, modern és hagyományos ellentéteket. Utolsó építészeti munkája saját otthonának, a WJ Bassett-Lowke-nak az átalakítása volt (1916).
A gazdasági válság idején, megrendelések hiányában a cége nem tudott fennmaradni. Ekkor feleségével egy hosszabb nyaralásra indult Suffolk-ba, ahol rengeteg virágos akvarellt készített. Visszatérve Londonba, folytatta a festészetet, és textilterveket is készített. Ezután portfóliók készítésével és tájképek festészetével, virágok tanulmányozásával foglalkozott.
Mackintosh volt a 20. század egyik legbefolyásosabb tervezője, a skót szecesszió megalkotója. Az általa tervezettminták sokféle tárgyat díszítenek, a naptáraktól a bögréken és székeken át az evőeszközökig. Építészeti alkotásai: a Glasgow-i Művészeti Iskola és a Teaszobák szintén nagy népszerűségnek örvendenek.
1884-ben kezdte építészeti tanulmányait a Glasgow-i Művészeti Iskolában, majd ösztöndíjjal Olaszországban és Párizsban is tanult. Visszatérése után építész gyakornok volt Honeyman és Keppie-nél, itt kapta első nagy projektjét: Glasgow Herald épület (1899).A Glasgow-i Iskolában ismerte meg feleségét, Margaret McDonald-ot. Feleségével, Frances Macdonald belsőépítésszel, és Herbert McNair építésszel közös céljaik érdekében létrehozták a „Four” (Négyek) csoportját, amit később"Spook iskola"-nak is neveztek. Plakátjaik, bútoraik, és a különféle grafikai terveik Glasgow-ban, Londonban, Bécsben és Torinóban is szerepeltek. Ezen kiállítások által vált nemzetközileg is ismertté Mackintosh.
1907-ben társult Honeyman-nel és Keppie-vel. Ezekben az években dolgozta ki saját építészeti stílusát. 1909-ben készült el a Glasgow-i Művészeti Iskola új épülete. Több olyan projektje is volt Mackintosh-nak, ahol mind a külső, mind a beltéri munkák az ő tervei alapján készültek. A Hill ház 1902-1903–as munkája. Legjelentősebb alkotása a Glasgow-i Teaszoba, melyet George Walton-nal közös készített a Buchanan utcában (1896), és az Argyle utcában (1897) , míg az Ingram utcai és a Willow utcai teázók önálló munkái. 1900-ban Mackintosh és társai meghívást kaptak a VIII. Bécsi szecesszió kiállításra. Különösen Macintosh tervei gyakoroltak mély hatást a német és osztrák Jugendstil képviselőire. Josef Maria Olbrich-kel, Josef Hoffmann-nal és Koloman Moser-rel való kapcsolata különösen fontos lett számára. 1901-ben a Művészetkedvelők Házának versenyén különdíjat kapott. Míg korai munkáit az organikus koncepció jellemzi, a késői műveiben gyakran egyesíti a világos-sötét, fekete-fehér, férfias-nőies, modern és hagyományos ellentéteket. Utolsó építészeti munkája saját otthonának, a WJ Bassett-Lowke-nak az átalakítása volt (1916).
A gazdasági válság idején, megrendelések hiányában a cége nem tudott fennmaradni. Ekkor feleségével egy hosszabb nyaralásra indult Suffolk-ba, ahol rengeteg virágos akvarellt készített. Visszatérve Londonba, folytatta a festészetet, és textilterveket is készített. Ezután portfóliók készítésével és tájképek festészetével, virágok tanulmányozásával foglalkozott.