Carlo Mollino
Olasz építész, bútortervező
1905-1973
Carlo Mollino sokrétű művész volt: tervező, építész, raliversenyző, fényképész,divattervező, díszlettervező, és irodalmár. A torinói Royal School of Architecture építészeti szakán kitüntetéssel végzett 1931-ben. Pályafutását 1930-ban kezdte, a Forte dei Marmi ház tervezésével, amivel megnyerte a G. Pistono építészeti díjat.
1933 és 1948 között az apja irodájában dolgozott, ez idő alattszámos építészeti pályázaton indult. Ilyen például a Cuneoi Mezőgazdasági Szövetség versenye, amin 1933-ban első díjat nyert. 1937-es építészeti munkája a Società Ippica. Mollino terveinek nincs közös vonása a kortárs racionalista milánói alkotókkal. Biomorf formáival különbözik a többi alkotótól, és a szürrealizmus és futurizmus jegyei lelhetőek fel munkáiban. 1951-ben a RAI auditóriumának belsőépítészetével és üléstervezésével foglalkozott. Ezt tartják Mollino legjobb belsőépítészeti munkájának. Mollino egyik hobbija a síelés volt, amiről egy könyvet is írt "Trattato sul Discesismo" címmel, aminek illusztrációit is maga készítette. Ezenkívül több cikke és könyve is megjelent építészeti témában. Néhány hegyvidéki ház is Mollino munkái közé tartozik: a Casa del Sole és a Slittovia of Lago Nero. Élete utolsó éveiben két fontos épületet tervezett: a Camera di commercio 964) és aTeatro Regio Torino (1973).
Mollino bútorterveinek alapjai az olyan mindennapi organikus formák voltak, mint például egy fa ágai, az állatok szarvai és az emberi test. Székeinek közös jellemzője a hasított hát. Bútorait gyakran csak egy példányban, vagy nagyon szűk példányszámban készítette az Apelli & Varesio cég Torinóban. Egyik munkájával világrekordot döntött, 2005-ben az egyik 1949-ben készült asztala 3.824.000 dollárért kelt el egy aukción.
1933 és 1948 között az apja irodájában dolgozott, ez idő alattszámos építészeti pályázaton indult. Ilyen például a Cuneoi Mezőgazdasági Szövetség versenye, amin 1933-ban első díjat nyert. 1937-es építészeti munkája a Società Ippica. Mollino terveinek nincs közös vonása a kortárs racionalista milánói alkotókkal. Biomorf formáival különbözik a többi alkotótól, és a szürrealizmus és futurizmus jegyei lelhetőek fel munkáiban. 1951-ben a RAI auditóriumának belsőépítészetével és üléstervezésével foglalkozott. Ezt tartják Mollino legjobb belsőépítészeti munkájának. Mollino egyik hobbija a síelés volt, amiről egy könyvet is írt "Trattato sul Discesismo" címmel, aminek illusztrációit is maga készítette. Ezenkívül több cikke és könyve is megjelent építészeti témában. Néhány hegyvidéki ház is Mollino munkái közé tartozik: a Casa del Sole és a Slittovia of Lago Nero. Élete utolsó éveiben két fontos épületet tervezett: a Camera di commercio 964) és aTeatro Regio Torino (1973).
Mollino bútorterveinek alapjai az olyan mindennapi organikus formák voltak, mint például egy fa ágai, az állatok szarvai és az emberi test. Székeinek közös jellemzője a hasított hát. Bútorait gyakran csak egy példányban, vagy nagyon szűk példányszámban készítette az Apelli & Varesio cég Torinóban. Egyik munkájával világrekordot döntött, 2005-ben az egyik 1949-ben készült asztala 3.824.000 dollárért kelt el egy aukción.