Bruno Mathsson
Svéd bútortervező, építész
1907-1988
Bruno Mathsson a 20. század egyik legjelentősebb svéd építésze és tervezője. Nemzetközi hírnévre bútortervei által tett szert, de számos építészeti projekttel is megbízták. Mint tervező és építész autodidakta módon tanult, főként könyvekből és folyóiratokból (főként a Röhsska Konstslöjdsmuseet múzeum könyveiből), illetve a természet volt az ihletője, de legelső ismereteit asztalos édesapjától szerezte. Bútortervezésének alapkoncepciója a „végső ülés” gondolata, ami az asztalok magasságát és a székek íveit illeti.
1931-ben készítette első székét, a Grashopper széket, afunkcionalizmus jegyében, amit egy stockholmi utazás ihletett. A Värnamo Kórház vette meg a székeket a recepcióba, de az emberek nagyon csúnyának találták, így azok felkerültek a padlásra. Egy darabot sikerült csak megőrizni a Bruno Mathsson show szobának. Mathsson folytatta a kísérletezést a hajlított fa technikával, és 1936-ban bemutatta elkészült darabjait a göteborgi Röhsska Művészetek és Kézműves Múzeum-ban, ami által elindult a siker útján. A nemzetközi áttörést az 1937-es párizsi világkiállítás hozta számára, ahol bútorait lelkesedéssel és csodálattal fogadták. A 1940-es években egy hosszú utazást tett feleségével az USA-ban, ahol olyan úttörő építészekkel és a tervezőkkel találkozott, mint Charles Eames, Walter Gropius, Hans Knoll és Frank Lloyd Wright. Az út nagy jelentőségű volt számára, eredménye többek között a híres Mathsson üvegház terve. Mathsson a teleket ebben a saját tervezésű üvegházban töltötte Portugáliában. Dánia iránti szeretetének egyik bizonyítéka a Super-ellipse asztal, melyet Piet Hein-nel közösen tervezett. Az 1970-es években Mathsson értékes kapcsolatokat alakított ki a japán gyártókkal is, ahol a mai napig gyártják és forgalmazzák termékeit. Az általa tervezett bútorok szinte mindegyike klasszikussá vált. Bútorainak gyakran női nevet adott, mint pl Eva, Mina, Miranda és Pernilla. Az 1960-as évektől a bútorait acélcsőből kezdte tervezni. Bruno Mathsson számos elismerést kapott a világ minden részéről.
1931-ben készítette első székét, a Grashopper széket, afunkcionalizmus jegyében, amit egy stockholmi utazás ihletett. A Värnamo Kórház vette meg a székeket a recepcióba, de az emberek nagyon csúnyának találták, így azok felkerültek a padlásra. Egy darabot sikerült csak megőrizni a Bruno Mathsson show szobának. Mathsson folytatta a kísérletezést a hajlított fa technikával, és 1936-ban bemutatta elkészült darabjait a göteborgi Röhsska Művészetek és Kézműves Múzeum-ban, ami által elindult a siker útján. A nemzetközi áttörést az 1937-es párizsi világkiállítás hozta számára, ahol bútorait lelkesedéssel és csodálattal fogadták. A 1940-es években egy hosszú utazást tett feleségével az USA-ban, ahol olyan úttörő építészekkel és a tervezőkkel találkozott, mint Charles Eames, Walter Gropius, Hans Knoll és Frank Lloyd Wright. Az út nagy jelentőségű volt számára, eredménye többek között a híres Mathsson üvegház terve. Mathsson a teleket ebben a saját tervezésű üvegházban töltötte Portugáliában. Dánia iránti szeretetének egyik bizonyítéka a Super-ellipse asztal, melyet Piet Hein-nel közösen tervezett. Az 1970-es években Mathsson értékes kapcsolatokat alakított ki a japán gyártókkal is, ahol a mai napig gyártják és forgalmazzák termékeit. Az általa tervezett bútorok szinte mindegyike klasszikussá vált. Bútorainak gyakran női nevet adott, mint pl Eva, Mina, Miranda és Pernilla. Az 1960-as évektől a bútorait acélcsőből kezdte tervezni. Bruno Mathsson számos elismerést kapott a világ minden részéről.