Josef-Maria Olbrich

Máig a világ legelismertebb és legnagyobb hatású építészei között tartják számon. Építészeti munkái, főleg a kiállítási épületei, már jelentős hatással voltak a szecesszió fejlődésére. Olbrich építészetet tanult a Bécsi Állami Ipari Iskolában és a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, ahol számos díjat nyert. 1893-ban kezdett dolgozni Otto Wagner-nél , és főként Wagner bécsi városi vasút épületeinek kivitelezésében vett részt. 1897-ben Olbrich,Gustav Klimt, Josef Hoffmann és Koloman Moser megalapította a bécsi szecessziós művészeti csoport. Olbrich tervezte meg a kiállítások helyszínéül szolgáló épületüket, a híres Szecessziós Csarnokot, amely a mozgalom jelképévé vált. Részt vett a bécsi szecesszió folyóiratának, a Ver Sacrumnak a szerkesztésében is. 1899-ben Ernest Louis, Hesszia nagyhercege, megalapította a darmstadti Művésztelepet, és felkérte Olbrich-ot más vezető művészekkel együtt, hogy vegyenek részt a kiállítási épületek tervezésében és kivitelezésében. A következő években Olbrich a legkülönfélébb építészeti megbízásokat teljesítette, és kísérletezett az alkalmazott művészetek és a design más területein is. Tervezett agyagedényeket, bútorokat, számos könyvkötést és hangszereket. A Louisiana kiállítás tervezése során végzett munkáját széles körben elismerték,és az American Institute of Architects tagjává választották. Épületei: Szecessziós csarnok (Bécs), Hermann Bahr rezidencia (Bécs), Hochzeitsturm és épületei (Darmstadt), Leonhard Tietz Áruház (Düsseldorf), Josef Feinhals villa (Köln)