Le Corbusier
Svájci-francia építész, író, festő
1887-1965
Le Corbusier a La Chaux-de-Fonds-i Művészeti Iskolában tanult. Építészeti tanára René Chapallaz építész volt, aki korai épületeire nagy hatást gyakorolt. Tanulmányai befejezése után európai körutazásra (1907-1912) indult, járt Olaszországban, Bécsben, Münchenben, Párizsban, Törökországban és Görögországban is. Az utazásai során számos tapasztalatot gyűjtve kialakult saját egyedi építészeti látásmódja. 1907-ben Párizsba utazott, ahol Auguste Perret irodájánál dolgozott, aki a vasbeton építészet francia úttörője volt. Néhány hónapig (1911-1912) Peter Behrens berlini irodájában kapott állást, itt ismerkedett meg Ludwig Mies van der Rohe-val és Walter Gropius-szal is, akik nagy hatást gyakoroltak későbbi munkásságára.
1917-ben Párizsba költözött, akkor vette fel a Le Corbusier művésznevet. 1919-ben megalapította a "L’ Esprit Nouveau "című folyóiratot, melyben a modern építészettel kapcsolatos elképzeléseit fogalmazta meg. A tiszta formákat és struktúrákat hangsúlyozó festészete összhangban áll a geometriai formákra épülő építészetével. 1943-ban kezdte alkalmazni az általa alkotott Modulorrendszert, melyet bútortervezéshez használt. A rendszer lényege, hogy tervezésnél az emberi test arányaitveszi alapul. Az egységek kidolgozásánál alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci számokat és a kétszeres egységet. Úgy gondolta, hogy a saját rendszere folytatása Vitruvius, Leonardo da Vinci, Leon Battista Alberti műveinek, melyek az emberi test arányait veszik alapul a tervezések során. Rendszerének általános használata azonban nem terjedt el. Le Corbusier bútorai közül több is klasszikus darabbá vált.
Ő készítette a „Contemporary City” Kortárs Város tervet, aminek két ház típusa: a " Vaulted Monol” (Boltíves Monol)és a “Maison Citrohan” (Citrohan ház) , melyek későbbi építészetének is alapjául szolgáltak.Egyedi építésű házai mellett, mint pl a "Weissenhof Settlement" Stuttgartban (1927) és Villa Savoye Poissy-ban (1929-1931), számos tömeggyártású városi ház és lakás tervezésében is része volt. Építészeti elveit a Les 5 Points d'une architecture nouvelle (Az új építészet 5 pontja) című munkájában fogalmazta meg, mely 1926-ban jelent meg. Háború utáni munkái közül a kiemelkedik a Unité d'Habitation (Marseille-i nagy lakóegység), és a Notre Dame du Haut, vagy ismertebb nevén a Ronchamp-i kápolna.
1917-ben Párizsba költözött, akkor vette fel a Le Corbusier művésznevet. 1919-ben megalapította a "L’ Esprit Nouveau "című folyóiratot, melyben a modern építészettel kapcsolatos elképzeléseit fogalmazta meg. A tiszta formákat és struktúrákat hangsúlyozó festészete összhangban áll a geometriai formákra épülő építészetével. 1943-ban kezdte alkalmazni az általa alkotott Modulorrendszert, melyet bútortervezéshez használt. A rendszer lényege, hogy tervezésnél az emberi test arányaitveszi alapul. Az egységek kidolgozásánál alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci számokat és a kétszeres egységet. Úgy gondolta, hogy a saját rendszere folytatása Vitruvius, Leonardo da Vinci, Leon Battista Alberti műveinek, melyek az emberi test arányait veszik alapul a tervezések során. Rendszerének általános használata azonban nem terjedt el. Le Corbusier bútorai közül több is klasszikus darabbá vált.
Ő készítette a „Contemporary City” Kortárs Város tervet, aminek két ház típusa: a " Vaulted Monol” (Boltíves Monol)és a “Maison Citrohan” (Citrohan ház) , melyek későbbi építészetének is alapjául szolgáltak.Egyedi építésű házai mellett, mint pl a "Weissenhof Settlement" Stuttgartban (1927) és Villa Savoye Poissy-ban (1929-1931), számos tömeggyártású városi ház és lakás tervezésében is része volt. Építészeti elveit a Les 5 Points d'une architecture nouvelle (Az új építészet 5 pontja) című munkájában fogalmazta meg, mely 1926-ban jelent meg. Háború utáni munkái közül a kiemelkedik a Unité d'Habitation (Marseille-i nagy lakóegység), és a Notre Dame du Haut, vagy ismertebb nevén a Ronchamp-i kápolna.