Eileen Gray

Eileen Gray a Slade School of Fine Art iskolában tanult Londonban 1898 és 1902 között, emellett egy bútorműhelyben dolgozott, ahol megismerkedett az ázsiai lakkokkal. Grayezekkel a lakkokkal dolgozva kezdte el művészi pályafutását. 1900-banjárt először Párizsban, 1902 és 1905 között az École Colarossi és az Académie Juliankurzusainvett részt, majd1907-ben Párizsba költözött, úgy tervezte, hogy örökre. A japán Seizo Sougawara kézművestől Gray megtanulta a japán lakkozási technikákat. 1910 körül Eileen Gray elkezdett lakkozott paravánokat készíteni. 1913-ban mutatta be az első munkáit a Salon des Artistes Décorateurs-ben, ahol a divattervező és műgyűjtő Jacques Doucet felfigyelt munkáira, és első nagy megrendelője lett. 1919-ben megbízták Madame Mathieu Lévy lakásának belsőépítészetével. 1922-ben megnyitotta a Jean Désert Galériát, ahol lakkozott tábláit és paravánjait árulta. Eileen Gray az 1920-as években kapcsolatba került a De Stijl nevű német avantgárd csoporttal és az ő absztrakt geometrikus alkotásaikkal. Ugyanebben az időben ismerkedett meg a kortárs modern építészettel is a francia Jean Badovici építész által. A kortárs építészet nagy hatást gyakorolt Gray-re, aki elkezdett szigorúan funkcionális bútorokat tervezni. 1926 és1929 között Eileen Gray és Badovici saját házuk, az E-1027 tervén dolgozottRoquebrune-ben. Ebbe a házba Gray néhány nagyon modern bútort is tervezett, köztük a híres "E-1027" asztalt, melynek kör alakú üveglapja és acélcső váza van. A következő évben Gray tervezte Jean Badovici lakásának bútorait is. Az 1934-es házuk, a "Tempe e Pailla” Castellarban épült. Gray munkái 1937-ben Le Corbusier Új Idők Pavilonjában ("Pavillon des Temps Nouveau") kiállításra kerültek. Ezután már többet lehetett hallani munkásságáról, de igazán csak a 70-es években fedezték fel tehetségét. Néhány bútorát a Classicon cég újból elkezdte gyártani.