Frank Lloyd Wright
Amerikai építész
1867-1959
Tanulmányait a Wisconsin Főiskolán kezdte építészként 1885-ben. Esti szakra járt két évig, közben Allen Conover-nél, egy helyi építésznél inaskodott. 1887-ben otthagyta az egyetemet, és Chicagóba költözött, ahol először Joseph Lyman Silsbee építész cégénél, majd az Adler és Sullivan irodánál dolgozott, ahol 1890-től a cég összes lakóépületének tervezési feladatát ő kapta meg. 1893-ban saját irodát nyitott az Oak parkban.
Az 1901 és 1911 közötti lakóépületei a Prairie House-nak (Préri Ház) nevezett épületek voltak, melyeket azért neveztek így, mert a tervek a Chicago körüli tájhoz illeszkedtek. Saját magának tervezte a Taliesin nevű stúdiólakás komplexumát, amely 1911-ben épült. 1915-ben irodát nyitott Tokióban, ahol ő tervezte a híres Imperial Hotelt (1916-1922). Wright munkája továbbá a Broadacre City néven ismert külváros fejlesztési koncepció. 1932-ben jelent meg a The Disappearing City című könyve, melyben általa elképzelt jövőbeli város eszméjéről ír. A 30-as években tervezte a Usonian házakat, melyek munkás lakóházak voltak, amiket egyszerű geometriára alapozott, de elegánsan és praktikusan lettek megépítve. A madisoni First Unitarian Meeting House (Első unitárius gyülekezeti hely) is hasonló terveken alapszik.
Talán legismertebb mesterműve a Guggenheim Múzeum, mely épület 16 éven át adott neki munkát (1943-1959), és amely építkezést a művész 90 évesen maga vezette. Az épület fehér spirálként emelkedik a levegőbe a New York-i Fifth Avenue-n lévő telken. Egyedi centrális geometriája lehetővé teszi, hogy a látogatók ideiglenes kiállításokat nézhessenek meg egy lassan emelkedő spirális feljáró két oldalán.
Wright másik leghíresebb munkája a Fallingwater (Vízesés), mely 1935 és 1939 között épült. A tervezés során Wrightnak az volt az elképzelése, hogy a házat természeti környezetbe egy vízesés fölé építi. A szerkezete egy sor konzolos erkélyből és teraszból állt, az összes függőleges tartó kőből készült, a vízszintesek pedig betonból. A ház szerkezetét a 90-es évek végén meg kellett erősíteni, jelenleg múzeumként működik.
Wright nagyon gazdag örökséget hagyott maga után: több mint ezer tervéből, több mint ötszáz valósult meg. Mindig a legmodernebb anyagokat és technikákat alkalmazta. Célja mindig az volt, hogy az épület illeszkedjen a környezetébe. „A jó épületek szebbé teszik a környezetüket annál, mint amilyenek voltak az épület nélkül.”
Az 1901 és 1911 közötti lakóépületei a Prairie House-nak (Préri Ház) nevezett épületek voltak, melyeket azért neveztek így, mert a tervek a Chicago körüli tájhoz illeszkedtek. Saját magának tervezte a Taliesin nevű stúdiólakás komplexumát, amely 1911-ben épült. 1915-ben irodát nyitott Tokióban, ahol ő tervezte a híres Imperial Hotelt (1916-1922). Wright munkája továbbá a Broadacre City néven ismert külváros fejlesztési koncepció. 1932-ben jelent meg a The Disappearing City című könyve, melyben általa elképzelt jövőbeli város eszméjéről ír. A 30-as években tervezte a Usonian házakat, melyek munkás lakóházak voltak, amiket egyszerű geometriára alapozott, de elegánsan és praktikusan lettek megépítve. A madisoni First Unitarian Meeting House (Első unitárius gyülekezeti hely) is hasonló terveken alapszik.
Talán legismertebb mesterműve a Guggenheim Múzeum, mely épület 16 éven át adott neki munkát (1943-1959), és amely építkezést a művész 90 évesen maga vezette. Az épület fehér spirálként emelkedik a levegőbe a New York-i Fifth Avenue-n lévő telken. Egyedi centrális geometriája lehetővé teszi, hogy a látogatók ideiglenes kiállításokat nézhessenek meg egy lassan emelkedő spirális feljáró két oldalán.
Wright másik leghíresebb munkája a Fallingwater (Vízesés), mely 1935 és 1939 között épült. A tervezés során Wrightnak az volt az elképzelése, hogy a házat természeti környezetbe egy vízesés fölé építi. A szerkezete egy sor konzolos erkélyből és teraszból állt, az összes függőleges tartó kőből készült, a vízszintesek pedig betonból. A ház szerkezetét a 90-es évek végén meg kellett erősíteni, jelenleg múzeumként működik.
Wright nagyon gazdag örökséget hagyott maga után: több mint ezer tervéből, több mint ötszáz valósult meg. Mindig a legmodernebb anyagokat és technikákat alkalmazta. Célja mindig az volt, hogy az épület illeszkedjen a környezetébe. „A jó épületek szebbé teszik a környezetüket annál, mint amilyenek voltak az épület nélkül.”