Gerrit T. Rietveld

Tanulmányait és tapasztalatszerzését apja ácsműhelyében kezdte, majd CJA Begeer aranyművesnél dolgozott, végül 1906-ben beiratkozott egy esti iskolába, ahol műszaki rajzot tanult PJC Klaarhamer építésztől. 1911-1912 között tagja lett a Kunstliefde nevű művészcsoportnak. 1917-ben bútorműhelyt alapított. 1919-ben csatlakozott a "De Stijl" nevű művészeti csoporthoz, aminek többek közt Theo van Doesburg és Piet Mondrian is tagja volt, melynek később a legismertebb művészévé vált. A "De Stijl" művészeinek célja, hogy a legnagyobb objektivitást és autonómiát érjék el a műalkotásokban. Rietveld 1919-ben tervezte a híres Vörös és Kék szék prototípusát. Ez a szék egyenes deszkákból és lécből áll, az ülése kék színű és lakkozott, a háttámlája vörös. A vágott felületű szegélylécek sárgák, a lécek maguk feketék. A 1924-1925-ben tervezte a Schröder-házat, ami a mozgalom építészeti kiáltványa lett. Ennek a magánháznak a színei, a két szint elosztása, elrendezése hűen tükrözi a De Stijl elveit. A ház 2000 óta az UNESCO világörökség része.Rietveld 1932-1934-es munkája a „Zig-Zag "szék (Cikkcakk szék), amely négy egyszerű táblának az összeillesztése ferde szögben. 1928-ban Rietveld tagja lett a CIAM –nak (Congrès International d'Architecture Moderne / Modern Építészet Nemzetközi Kongregációja). Építészeti alkotásaiban és bútorterveiben egyaránt jelentős szerepet töltött be a funkciók maximális figyelembe vétele. Elve az volt, hogy az alkotás szabaduljon meg minden felesleges dísztől, kövesse az aritmetika elveit és töltse be rendeltetését. A ház kapjon elég napfényt, a bútor legyen kényelmes és praktikus. Ez a lényegében konstruktív építkezés és formatervezés a funkcionalizmus jegyében lett elgondolva, és Európa számos más országában is hasonló gondolkodásmód jelent meg. Rietveld legnagyobb építészeti projektje a Van Gogh Múzeum Amszterdamban, mely csak kilenc évvel halála után készült el.