Gio Ponti

Gio Ponti az előző évszázad egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb olasz tervezője. Hat évtizeden át foglalkozott építészettel, bútor-, kerámia- és textiltervezéssel. Építész végzettsége mellett költő, tanár és folyóirat szerkesztő is volt. 1921-ben építészként diplomázott a milánói Műszaki Főiskolán. 1923-ban a kerámiakészítő Richard-Ginori cég művészeti igazgatója lett. Ebben az évben debütált munkáival az első Biennial Exhibition of the Decorative Arts nevű kiállításon Monzában, majd később a monzai és milánói Triennálé kiállítások szervezője lett. 1928-ban alapította a Domus folyóiratot, amit 1941-ig szerkesztett, majd elindította a Stile magazint. 1947-ben végül visszatért a Domus szerkesztéséhez. 1936 és 1961 között a milánói Műszaki Főiskola tanáraként is dolgozott. Építészeti munkássága: 1923-1927 között Mino Fiocchi és Emilio Lancia voltak az építésztársai, majd 1933-tól Lancia-val közösen megalapította a Studio Ponti e Lancia-t. Ezekben az években a Novecento Italiano mozgalom gyakorolt rá nagy hatást, és ekkor készültek az alábbi épületei: az 1925 ház Milanóban, az Bouilhet villa Párizsban (1926), a Monument to the Fallen (1929), ami közös alkotás Giovanni Muzio építésszel, a Casa Rasini apartman blokk Milanóban, és a Domus Julia–Domus Fausta komplexum (1930). 1933-1945 között Antonio Fornaroli és Eugenio Soncini építészekkel társult Studio Ponti-Fornaroli-Soncini néven. Első közös munkájuk a Montecatini cég központjának tervezése volt, amit számos megbízás követett, többek közt a Fiat cég irodái, és a Palazzo del Liviano a University of Padua megbízásából. Ponti 1950-ben elnyerte a Pirelli torony tervezését, ami Milánó második felhőkarcolója lett, és Ponti építészeti karrierjének tetőpontja. 1952-től a Studio Ponti-Fornaroli-Rosselli irodával működött együtt. 1953-57 között a Hotel della Citt� et de la Ville és a Centro Studi Fondazione Livio e Maria Garzanti épületek tervein dolgozott. Ahogy a Pirelli torony egyre híresebbé vált, Ponti sorra kapta a megrendeléseket a világ minden tájáról. (Caracas, Venezuela, Bagdad, Hong Kong, Eindhoven, Denver). Számos templomot tervezett Milánóban, és az ő munkája egy San Francesco- templom (1963), az Ospedale templom San Carlo-ban (1967), és a Taranto Székesegyház (1971). Ipari tervezői munkái: -a Rinascente áruház bútorzata a Domus Nova neve alatt, -kerámiatárgyak (vázák, porcelánok, szaniterek) Richard Ginori és az Ideal Standard megbízásából -a Cassinának készült bútorok közül kiemelkedik a Distex fotel és Superleggera szék és a Due Foglie kanapé -a Venini és más cégeknek készített színes, stílusos üvegpalackok - az Artemide, Fontana Arte, Venini cégeknek készült lámpákat két csoportba sorolhatjuk: az egyikbe a ragyogó, erős színű lámpák tartoznak, a másikba a minimalista, egyszerű lámpák. Az utóbbi cspoportba tartozik a Billia lámpa. Munkáival az alábbi díjakat érdemelte ki: a Royal Order of Vasa "Commander" rangja 1934-ben, az Accademia d'Italia Art díja,a Párizsi Építészeti Akadémia aranyérme, és a London Royal College of Art tiszteletbeli doktora cím.