Harry Bertoia

Bertoia a detroiti Cass Műszaki Főiskolán végezte tanulmányait festészet és szobrászatszakon 1932-1936 között, majd a Detroit Society of Arts and Crafts iskolájában egy évig művészetet tanult, majd 1939-ben a Cranbrook Művészeti Akadémia ösztöndíjas hallgatója lett. Itt kezdett el tanítani, megalapítva a fém-műhelyt. 1943-ban azonban bezárt az Akadémia, így Bertoia Kaliforniába költözött, ahol Charles és Ray Eames tervezőkkel együtt az Evans Products vállalatnak dolgozott, hajlított rétegelt fából készült bútorokat tervezett. 1943-ban saját tervezésű ékszere is készült New Yorkban. 1946-ban lett amerikai állampolgár. Az 1940-es években Bertoia kizárólag bútortervezéssel foglalkozott. 1950-ben megalapította saját üzletét, a Bally-t. Ebben az évben kezdte az együttműködést Florence és Hans Knoll-lal, akiket még a Cranbrook Akadémián ismert meg. Bertoia legjelentősebb székterve a "Model 420 Diamond" (1950-1952), aminek szerkezete hegesztett acélhuzalból készült, emiatt légies és művészi hatást kelt, és azonnal népszerűvé vált. Bertoia a székét egy szoborhoz hasonlította. A Knoll cégnek a székeken kívül fém tárgyakat és hangzó fém szobrokat is tervezett.