Jacques-Emile Ruhlmann
Francia bútortervező, dekoratőr
1879-1933
Ruhlmann korának legsikeresebb és legtermékenyebb tervezője és lakberendezője volt, luxus terveivel a francia Art Deco vezető alakjávávált.
Jacques- Emile Ruhlmann díszítőfestő családból származik, ismereteire a családi vállalkozásban tett szert. A vállalkozásban 17 éves korában kezdett dolgozni dekorációs festőként. Katonai szolgálata alatt több építésszel megismerkedett, akik nagy hatást gyakoroltak rá, így elkezdett bútortervezéssel foglalkozni. 1907-ben apja halála után átvette a családi vállalkozást, ami elkezdett a dekoratív kutatások irányába haladni. 1911-ben a Salon d'Automne kiállításán mutatkozott be munkáival. 1912-ben Ruhlmann létrehozta saját műhelyét, ahol bútorokat, szőnyegeket, szöveteket és bronztárgyakat készített. Kizárólag egyedi darabokat tervezett. Kedvelt anyagai közé tartozott az értékes rózsafa, a macassari ébenfa és az amboina, gyakran használt az intarziákhoz elefántcsontot. Ruhlmann állandó résztvevőjévé vált a francia és külföldi kiállításoknak, ahol mindig magas elismerést kapott. A francia állam is vásárlója lett Ruhlmann-nak, a párizsi és vidéki múzeumokban is az ő munkáiláthatók, de számos megbízást kapott az Elysée Palotától, a Speaker of House-tól, a Külügy- és Oktatási Minisztériumtól. Ő díszítette a Párizsi Kereskedelmi Kamara termeit, számos teaszobát, és számtalan luxus rezidenciának tervezett bútort és díszítést Franciaországban és külföldön. A Metropolitan Múzeum és a Cairo Múzeum is Ruhlmann bútorait választotta. 1925-ben hatalmas sikert aratott a „Hôtel du Collectionneur” pavilonnal a Exposition Internationale des Arts Décoratifs et Industriels Modernes" kiállításon. 1929-ben egy elegáns nappali szoba berendezését mutatta be a Salon des Artistes Décorateurs-ben.
1925-ben a Légion d’honneur becsületrend lovagja, majd 1933-ban tisztje lett.
Jacques- Emile Ruhlmann díszítőfestő családból származik, ismereteire a családi vállalkozásban tett szert. A vállalkozásban 17 éves korában kezdett dolgozni dekorációs festőként. Katonai szolgálata alatt több építésszel megismerkedett, akik nagy hatást gyakoroltak rá, így elkezdett bútortervezéssel foglalkozni. 1907-ben apja halála után átvette a családi vállalkozást, ami elkezdett a dekoratív kutatások irányába haladni. 1911-ben a Salon d'Automne kiállításán mutatkozott be munkáival. 1912-ben Ruhlmann létrehozta saját műhelyét, ahol bútorokat, szőnyegeket, szöveteket és bronztárgyakat készített. Kizárólag egyedi darabokat tervezett. Kedvelt anyagai közé tartozott az értékes rózsafa, a macassari ébenfa és az amboina, gyakran használt az intarziákhoz elefántcsontot. Ruhlmann állandó résztvevőjévé vált a francia és külföldi kiállításoknak, ahol mindig magas elismerést kapott. A francia állam is vásárlója lett Ruhlmann-nak, a párizsi és vidéki múzeumokban is az ő munkáiláthatók, de számos megbízást kapott az Elysée Palotától, a Speaker of House-tól, a Külügy- és Oktatási Minisztériumtól. Ő díszítette a Párizsi Kereskedelmi Kamara termeit, számos teaszobát, és számtalan luxus rezidenciának tervezett bútort és díszítést Franciaországban és külföldön. A Metropolitan Múzeum és a Cairo Múzeum is Ruhlmann bútorait választotta. 1925-ben hatalmas sikert aratott a „Hôtel du Collectionneur” pavilonnal a Exposition Internationale des Arts Décoratifs et Industriels Modernes" kiállításon. 1929-ben egy elegáns nappali szoba berendezését mutatta be a Salon des Artistes Décorateurs-ben.
1925-ben a Légion d’honneur becsületrend lovagja, majd 1933-ban tisztje lett.